 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
| |
Ma először a sétánál nem csak mögöttünk kullogott a kutya, hanem előreszaladt ahogy azt kell.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Képzeljétek, Zénó itt fekszik az ölemben Kezd engem is elfogadni.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: fviki (44)
Én megvallom, amikor Whiskyt először kellett egyedül hagynom a lakásban (másik kutya se volt,és másik ember sem), csaltam egy picikét. A hálóingemet oda tettem a fekhelyére. Így nyugton maradt, csak az volt a bibi, hogy rászokott a "mami" ruháinak lopkodására. Van, hogy a mosógépből csór ki valamit (szerencsére még bugyit nem), aztán viszi magával csicsikálni. (Az egyik mudim hasonlóan ruhabolond volt, egy vendégség kellős közepébe beviharzott egy szép rózsaszín kombinémmal, amibe félig sikerült belebújnia. Irtó hülyén éreztem magam, de a kutyának nagyon jó napja volt! Mindenki vele foglalkozott, amíg megszabadítottuk a kombinémtól, mert persze közben nagy ravaszul körbe-körbe rohangált a vendégek között, hogy nagyobb legyen a hajcihő!) 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
| |
Ma itthon hagytuk a két kuttyot ( no nem egyedül, itt voltak férjem szülei), kb. három órára. A kutya végig az ajtóban állt, nem feküdt le egyszer sem.... Úgy sajnálom, már hárman "hagyták el". Az eredeti gazdija, aki meghalt, a rokonok akik leadták az Illatosra és Irinci, akinél ideiglenesen tartózkodott. Úgy szeretném megmagyarázni neki, hogy ebből csak a második eset volt elhagyás, a többi szerencsétlen sorsszerűség ill. szerencsés sorsszerűség
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (40)
Egész nap együtt sétáltatjuk a kutyákat a gyerekkel, csak az esti sétánál viszem ki én, mert már alszik a gyerek. A fél tizenegyesnél pedig a férjem sétál egyedül. Ma este már csak kétszer fordult hátra a kutya, asszem múlik nála a para.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
A mi Lordunkról még annyit, hogy az első pár hónapban én sokkal többet voltam vele, mint a párom, így amikor hármasban mentünk sétálni, Lordnak szinte fel sem tűnt, ha István valamiért lemaradt - nyugodtan sétált tovább velem. Amióta viszont több időt tölt vele (mert ő viszi futni és a nyuszizást is vele kezdte gyakorolni), azóta a falka fontos, nem szem elől tévesztendő tagjává lépett elő. 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: fviki (39)
A szitu nekünk is ismerős, csak egy picit másképp. Lordnak én vagyok A GAZDI, István "csak" gazdi. Azzal sosem volt probléma, hogy Istvánnal ne akart volna lemenni sétálni, csak akkor van gond, ha pl. együtt indulunk el otthonról, utána én felszállok a buszra és ott hagyom őket. Na olyankor mindenhol keres, sír és nem akaródzik neki folytatni a sétát, alig lehet továbbvonszolni. Vagy mondjuk bemegyek a boltba és amíg Istvánnal kint várnak, nem lehet közben sétálni vele, mert nem hajlandó eltávolodni a bolttól. Akkor is sírdogál, és borzasztóan tud örülni, amikor végre előkerülök (úgy 5 perc után ). Az előbbi helyzetben a párom jutifalattal indul el otthonról, mert azzal a kezdeti sokk és kb. 20-25 méter után lehet rá hatni. :
Szerintem Zénóval javulni fog a helyzet, mert megtanulja majd, hogy nem szándékozod örökre elszakítani A GAZDItól. De hazafelé biztos mindig jobban fog húzni. Szerintem. ::
|
| |
| | |
|
