|
Előzmény: pittu (5172)
Az izgi lehet! A Duna parton sétáltattam tavasszal a fiúkat. Egyszer csak ott termett egy kan staffkeverék. Álló farokkal, mereven nézte a whippeteket. Majdnem infarktust kaptam. Főleg mikor Wini farokcsóválva odament hozzá. Semmi gond nem volt. Megkérdeztem a hölgyet, mennyi idős és honnan van. Kiderült, hogy menhelyről hozta, nincs kiherélve és hét hónapos. Ajaj! Mire kilenc hónapos lett, már ott tartottunk, hogy odajött, mereven nézett, állt a farka és morgott. Ekkor szépen megkértem a hölgyet, hogy legközelebb kerüljük egymást és ne engedje, hogy a kutyája odajöjjön hozzánk. Ő foghegyről odavetette, hogy én egy gonosz ember vagyok, aki nem szereti az állatokat. Megpróbáltam tisztességes hangnemben elmagyarázni neki, hogy ez nem szerelem kérdése. Egész egyszerűen a bajt szeretném elkerülni. Az agaraim pedig nem azért vannak, hogy az ő kedvencének (aki mellesleg már akkor úgy nézett ki, mint egy kannibál) a próbababái legyenek. Látszott a nénin, hogy fogalma sincs, miről beszélek. Majd nyáron két alkalommal odaengedte az agarakhoz. Mindkét alkalommal agrasszíven közeledett. Első alkalommal Angelka volt egyedül a fiúkkal. Második alkalommal én is ott volta. Akkor már kissé ideges lettem. Felhevült idegállapotban magyaráztam el a hölgynek az álláspontomat. Azóta kerül minket. De nem csak minket, mert már mindenkivel összeveszett. De tudom, hogy meg van róla győződve, hogy az egész Duna parton egyedül ő az, aki szereti az állatokat és rajta kívül mindenki gonosz ember.
|
| |