|
Köszönjük a kedves fogadtatást mindenkinek! Mi a horvát vendég szeretetben idén sem csalódtunk. A kölyköknek óriási sikere volt! Ismét megállapítottuk, hogy vipivel utazni még nagyobb élvezet, mint Sipos F. Tamásnak Trabanttal. Tapsitól tartottunk, erre ő este 8-kor lefeküdt a hátsó ülésen, reggel pedig nyújtózkodott és megkérdezte, hogy merre van a tenger. Rozi, aki Tapsival ellentétben még sosem volt rosszul a kocsiban, most az éjszakai fények és zajok miatt idegesebb volt, nem találta a helyét és nagyon lihegett. Miután áttornázta magát az ölünkbe, összegömbölyödött és szépen elaludt. Az apartman tulajdonosának is van kutyája, azt többször hallottuk ugatni. A mi kicsikéinknek a hangját sem lehetett hallani. Reggel fél 9-kor Miklós keltette őket, hogy meg kéne látogatni a fenyőerdőt. A strandon, ugyanúgy, ahogy Kata, a kicsik is önellátók voltak, ha fújt a szél napoztak, ha melegük volt, befeküdtek az árnyékba. Mind a ketten ügyesen úsztak, de Miklós bevitte és kihozta őket, hogy a sziklákon meg ne sérüljenek. (két hétig semmi bajunk nem volt, csak a fogainkat veszítettük el a játékban ) A tengerparton kilométereket lehet sétálni, a kutyák legalább annyira élvezték, mint mi. Az éttermekben is szivesen látták a kicsiket, az asztal alatt pihentek, amíg ettünk. Hazafelé az első ülésen utaztak a kutyusok, visszafelé napközben jöttünk, problémamentesen. Szerencsére az itthoni állatseregletünkkel sem volt gond, azon kívül, hogy Kata és Rubi duplájára hízott (segítségünk mottója: "Ne éhezzen az a szegény, sovány kutya") Most diétára fogtuk őket és leültettük a videó elé, nézik a "Duci torna Norbival"-t. Feltettünk néhány képet , a többi 2676 db-ot majd szépen, folyamatosan - nem akarunk egyszerre sokkolni senkit.
|
| |