|
2003. év elején elmentünk Szanka Jutkához, kiválasztani Winikét. Hét kölyök szaladgált fel- alá. Egy szuka volt köztük, őt nem is néztük. Csodálatos látvány volt nézni őket, ahogy szaladgálnak, rosszalkodnak. De választani nem volt könnyű. Akiről úgy határoztunk, hogy nem visszük, valaki ölbe vette. Végül két kan maradt. Közülük döntöttünk Winike mellett. Mikor 2004- ben Pegazust mentünk kiválasztani, ugyan így jártunk, csak tíz kiswhippet volt. Pörögtek, szaladgáltak, nem tudtuk követni őket. Olyan elevenek voltak, hogy alig lehetett megtartani őket kézben. Annyi kéz nem volt, hogy mindet felvegyük. Végül a szukákat és a legkisebb fiúcskát visszatettük a ládába. A többiekből válogattunk úgy, hogy aki kiesett a rostán, ment a ládába. Volt, aki pillanatokon belül kimászott és vegyült a többiekkel, fokozva a zűrzavart. (A legkisebb fiúcska Player, akiből nagyon szép és kedves whippet lett) Ez csak arról jutott eszembe, hogy Katának is tíz babája lett. Csodálatos lesz (persze minden nap csodálatos), mikor ez a sok kis whippetke megindul és le- fel rohangál, rosszalkodik, bunyózik. Az ember nem győz betelni a látvánnyal! Sok boldogságot és hosszú egészséget kívánok a nem is oly kicsi családnak!
|
| |