 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
|
Előzmény: bara (2449)
Lemaradtam valamiről? Hova költözik?
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Egy óra múlva költözik Mamuszka! 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (2445)
Tanulságos történet!
1. Ha valakivel gondom van, azonnal közlöm vele. Így, hogy oly sokáig nyeltél, jól elmérgesedett a helyzet.
2. Ne fotót készítsetek a sebről, hanem orvosi látleletet. Soha nem lehet tudni, milyen fertőzés lesz a vége!
3. Őrületbe tudnak kergetni az ilyen elmebeteg kutyatulajdonosok. Van kutyájuk, de a legalacsonyabb szinten sem foglalkoznak vele. Nekik annak idején kellett egy kutya. Az, hogy annak a kutyának milyen igényei vannak, hogy foglalkozni kell vele, azt már magasról lesz@rják.
Nagy probléma az ilyen. Valahogy kezelni kellene, mert előbb- utóbb valamelyik oldalról feljelentés lesz a vége.
És? Hogy néz ki a sérülés? Gyógyul? Fáj? Begyulladt?
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: bara (2443)
A fülekért én is odavagyok. Bár Bonifácnak már kezd lekonyulni, de Boriszé még tartja magát. Olyan jó lenne, ha így maradna, de tudom, hogy nem fog.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Avocado (2440)
Na, a történet. Ez a puli (és egy rendkivül kövér vizsla barátja) egy saroktelken lakik a gazdáival, és minden nap először reggel haladok el mellettük mikor sétálni viszem a kutyáim, aztán meg útban a vonathoz és vissza is elhaladok mellettük. Arrafelé korareggel senki az égvilágon nem szokott közlekedni és attól a háztól alig 10 méterre közvetlen falépcsős lejárat van a tóhoz. Néha azokat a kutyáimat, akik mergbizhatóan sétálnak póráz nélkül, szabadon szoktam kivinni a tópartra. Ilyen volt Szelid is, a cseh farkasom. Szelid olyan 8 hónapos lehetett, amikor egy reggelen a kerités mögött örjöngő puli felkeltette az érdeklődését, odasétált és megállt a kerités előtt. Ő lepődött meg a legjobban hogy a puli tulajdonképpen kifér a keritésen, ha akar. És akart. Egy gyors mozdulattal feltépte Szelid orrcimpáját és az ajkát. Szelid egy nyikkanást sem szólt, csak elügetett a keritéstől és nyalta a vért a szájáról. Onnantól kezdve sokáig megkötöttem, mert nem akartam balhét, ugyanis a puli egyre döhösebben lógott ki a rácsokon. KB fél év múlva már teljesen megdfeledkeztem a dologról és Szelid újra póráz nélkül ügetett velem, sokáig nem is történt semmi, egy kis ivben elügett az örjöngő puli háza előtt, ez volt minden. De egy szép napon alkalom adódott és kiderült, hogy Szelid nem felejtett, viszont felnőtt. A puli túlságosan kibújt a keritésen, és Szelid egy hihetetlenül gyors mozdulattal elkapta a pofáján a szőrt és megrántotta. Pár másodpercig tartott az egész, aztán elengedte (kiabáltam vele, de akkor is elengedte volna, ha nem kiabálok, mert ennyi pont elég volt). Nos... Hallottam hogy a puli sir. Másnap reggel találkoztam a puli gazdájával és megkérdeztem hogy történt e sérülés. A válasz üvöltöző fenyegetés volt az élet és halál között lebegő puliról, akit a huskym??? majdnem megölt. Bocsánatot kértem, felajánlottam a segitségem és Szelidet többé nem engedtem el annak a háznak még a közelében sem. Igy indult. Persze a puli felgyógyult és a mai napig is csüng a keritésen kivül. Sosem sétáltatják, nem dolgoznak vele, a bundája egy loncs, és gondolom szörnyen frusztrált. Tapasztaltam, hogy azok a kutyák, akik be vannak zárva és irigykednek-unatkoznak az előttük rendszeresen elhaladó sétálókra, esküdt ellenséggé is válhatnak pusztán ezért. Hát még ha ilyen konfliktus is adódik. De Szelid közben elkerült tőlem (mert összeférhetetlen volt vele Nyilacska) a puli maradt. Blu egy rendkivül kulturált, póráz nélkül is engedelmesen sétáló kutya, és adódott, hogy elvesztettem a párosvezetőmet, a másik pedig valahova elkeveredett. Azalatt a pár nap alatt Blu szabadon jött velünk a tópartra. Egy reggel kivágódott az adott ház udvarán a tulaj (a vizsla-puli páros gazdura) és üvöltözni kezdett velem a békésen kocogó Blura mutogatva: Lelőlek te rohadt kurva ha nem fogod meg a kutyádat! Ebben maradtunk. Kb 3 hónappal ezelőtt egy este melóból hazajövet -már sötét volt- látom hogy a kövér vizsla és kedvenc pulink kint szaladgál szabadon az utcasarkon, a kapuban a bordó plüssköntösben és papucsban ácsingozó gazdasszony. Ahogy befordulok a sarkon a két kutya üvöltve nekemront. Gondoltam semmi gond, a terelő terel a vizsla hisztizik, ennyivel megúszom, ezek ilyen fajták. Nos...a terelő viszont nem csak terelt, hanem meg is harapott. Hátulról, ahogy ahogy neki azt kell, kitépte a nadrágom, a zoknim és felsebezte a bokám, és sebesen berongyolt a keriés védelme mögé. Megállok, rábámulok a gazdasszonyra és mondom neki, hogy megharapott a kutyája. Közli, hogy csak hülyéskedtek, majd futólépésben a kutyái után vágtat a kertbe. Béketűrő tipus vagyok -elsőre-, és mivel magam is aktiv kutyás, tudom hogy adódhatnak kellemetlenségek, meg hát van is a számlámon, mégha Szelid visszavágása jogos volt is, a mértéke kicsit erős (lévén cseh farkas). Kussoltam. hazamentem, meggyászoltam a zoknit és a nadrágot, leápoltam az erős horzsolásnyi sebet és elfelejtettem. A párom ezért is hülyének nézett, de mondom nem akarok balhét, féltem a kutyáim... Elgondolkkodtam azon, hogy a puli vajon csak frusztráltságában ilyen, és mindenkivel ilyen (ezért is akart lelőni a gazdaura, mert ugye mindenki a saját kutyájából indul ki és ha az övé harapos evidens hogy az enyém is) vagy a puli, aki köztudottan rendkivül intelligens és kis geci -boccs a kifejezésért- felismert és szándékosan töltötte ki rajtam a haragját. Tegnap este bebizonyosodott, hogy inkább az utóbbi. Megyünk haza a párommal, és látom hogy a sarkon a gazdasszony otthonkában és az elengedhetetlen papucsban, meg a két unatkozó cimbora a kövér vizsla meg a puli. Megint sötét van már. Mondom Csabának, hogy nnnnnnna a lupi meg fog harapni. Gondoltam kerülni kéne... De látom, hogy a nő megfogja a két kutyát, ennek megörültem, mert biztos emlékszik az előző incidensre. Ezért hát bizván a gazdiban tovább haladtunk. De a kutyák elszabadultak. Nem feltételezem hogy direkt, inkább a papucsos, hosszúkörmű hölgy nem tudta megtartani őket és nekem rontottak. Tudtam, hogy meg fog harapni. A puli engem akart. Kiáltottam a gazdasszonynak hogy hivja visza őket, persze hibá sikoltozta az állatkák kedves neveit mint Liza pl...azok a fülük botját sem mozditották. Egyetlen módszert vetettem be, hogy megpróbáltam szembe maradni a pulival, mert két dologban voltam biztos, hogy megharap és abban hogy ezt csak hátulról merészeli. Csaba probálta elterelni a kutya figyelmét, de a puli rá se hederitett én voltam az áldozat. Vicces tánc lehetett ahogy megpróbáltam végig szemben maradni vele (gondoltam felrugom, de részint az se könnyű, részin nem akartam bántani, részint pedig nem akartam balhét, amiben "megint" én vagyok a bűnös. A puli gyors, erre van kitalálva, megkerült és belém harapott. Ez jobban sikerült mint az előző akciója, elégedetten berongyolt a kapu mögé. Mondom a gazdasszonynak, hogy MEGINT megharapott a kutyája. Erre azt felelte MEGINT, hogy csak hülyéskednek. Megkérdeztem, hogy akarja e látni a sebet... Erre üvölteni kezdett velem, hogy én, meg a kutyáim meg a mittomén. Felhztam a nadrágom és az utcai lámpa alatt megmutattam a végeredményt. Jól mutatott. Vér és kék véraláfutások, frissen tépett bőr... A gazdiban benne akadt a szó. Elmagyaráztam neki, hogy ha nem képes a terelő kutyáját úgy foglalkoztatni ahogy az igényli akkor legalább vegye tudomásul, főleg ha másodszorra történik, hogy veszélyes lehet, és hogy először sem tettem semmit, most sem fogok, de harmadszorra már igen. Vagy valami iylesmi. Valéami bocsánatfélét motyogott (az arckifejezése elégtétel volt bevallom) és beszaladt a házba. A kutyái üvöltése végigkisértek minket az utcán. Otthon megnéztük a sebet, Csaba csinált egy fotót, ha esetleg nem hinnék el a gazdik, hogy megharapott a Liza, és visszament, hogy elkérje az oltási könyvet bemutatásra. A gazdasszony nem volt hajlandó előjönni, csak a gazdura jött elő (ezúttal nem kart lelőni szerencsére) és mutaott egy két éve lejárt fekete labradornak kitőltött oltási könyvet. Mondta Csaba, nem lesz jó. Kérdezte hogy hol oltatják a kutyát. A válasz: Hát itt. Itt hol? Ott lent a városházánál az izénél...annál a doktornál.
Kb itt a vége..egyenlőre. Délután felhivom a dokit, hogy van e a nyilvántartásában ez a kutya oltva. Ficces. Nem mintha a veszettség fenyegetne, ki se dugja a kertből szegény állat az orrát (legfeljebb csak a keritésen), dehát azért...
Hm, gondoltam elmesélem, sztorinak nem rossz. Bár szerintem nem olyan ritka a hasonló történet.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Valaki! Hogy tudok képet méretezni? Logo-t szeretnék feltölteni, de sehogy nem akar menni. 
Lécci úgy magyarázza el vki, hogy meg is értsem. Nem vok szőke, de a technika asszem nem az erősségem...
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (2442)
Nagyon helyesek! Azok a szemek és fülek!! 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Végre! 3 napon át történt próbálkozás után sikerült még néhány képet felraknom, miután rájöttem, ill. rávezettetek, hogy probléma lehet a méret!  
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Sziasztok! Raktam fel képeket a blökikről. Kicsit gagyi a minőségük, de rákattintva kinagyíthatóak. A digitalizálásra kb egy hetet kellett volna várni, így inkább beszkenneltem a fotókat. A következő sorozat remélem, már jobban fog sikerülni. Addig hátha megtanulnak mozdulatlanul maradni, míg elrepül a csííííííííz. 
|
| |
| | |
|
