|
Vizslancs Dynamentő akciója kapcsán eszembe jutott egy történet, amit egyik kutyás hölgyismerősöm mesélt egy közös séta alkalmval. Ti. van neki egy nagypapája, aki szintén errefelé lakik, nagy kutyabarát, ezért van egy gyönyörű nagytestű német juhásza, akit tavasztól őszig azzal edz, hogy kisétálnak a Margit szigetre, és a partról a kutyus kedvenc labdáját bedobja a Dunába, a kutya hopp... utánnaugrik, úszik, elkapja, kihozza a labdáját, lerázza a vizet, visszaviszi a labdát a gazdihoz, aztán mehet utánna ismét... a vízbe. Szóval kemény edzést kap. Így esett meg egyszer, hogy a bácsi nem vette észre, hogy a kutya teljesen kivan már... bevágta a labdát a vízbe, kutya utánna... el is kapta a lasztit, de már teljesen lefáradt és nem tudott visszaúszni árral szemben a szigetre, elkezdett sodródni. Na az öreg bácsinak sem kellett több... utánnavetette magát, merthát mégis csak a kutyája, biztos nagyon szereti, meg talán érzete is a helyzet súlyosságát, amiről végülis ő tehetett a kutya túlhajszolásával. A lényeg mégis az, hogy utánnaúszott, elérte, és a víz felszínén tartotta az addigra teljesen elgyengült kutyát. A Lánchídnál halászták ki őket a rendőrök. Utánna az ismerősöm megjegyezte, hogy ő is nagyon szereti a kutyáját, de biztos nem ugrana utánna a Dunába. Én azt mondtam, hogy simán Szélvész után mennék, aztán persze kiegyeztünk abban, hogy ahhoz mérten tennénk ilyesmit, hogy éppen milyen kondiban vagyunk. Szóval a nagypapiról is kiderült, hogy 30 évig volt búvár, meghogy már 70 környékén jár. Ti mit tennétek meg a kutyátokért?
|
| |
HEHEH 
Petrezselyem!
A kérdés nagyon-nagyon jó,de szerintem egyértelmű a válasz!Sir Winston és a saját nevemben beszélek!! Konditól függetlenül vetném magam a vízbe,és nincs olyan helyzet ahol magamat előtérbe helyezném! 
