 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
|
És ez megint személyes érzelmi dolog, de én rosszabbnak érzem azt, ha valaki kiszolgált versenykutyáját továbbadja, mégha jó helyre is, mint ha egy fiatal, valamiért nem bevált, vagy nem tartható kutyájának új gazdit keres, akit majd az a kutya szerethet és szolgálhat. Szerintem egy öreg kutyának tartozunk azzal, hogy magunk mellet tartsuk egy élet szeretete-szolgálata után. De azt nem érzem helytelennek, ha megváltozott körülményeink vagy egyéb okok miatt nem tudunk vállalni vagy együtt élni egy kutyával, ezt beismerjük, és a kutyának ily módon új gazdát keresünkakár pénzért akár ingyen, mert egy elhanyagolt kutya rosszabb mint egy fiatalon letörtént jó gazdicsere. Szerintem.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: petrezselyem (117)
Asszem, hogy valami hasonlót mondtam én is. Ennek ellenére fogadtam be életem során pár kóborkutyát már, kikupáltam őket a betegséágeikből, és természetesen ingyen adtam olyan embereknek, akikről úgy gondoltam, hogy szeretetben fogják tartani. De pénzért sem adtam volna őket oda, ahol úgy gondolrtam volna, nem lesz becsületük. Mindez helyzet megitélése, hogy kérünk e pénzt egy kutyáért avagy sem. Részemről baráttól nem kérnék, mert bizom benne, azért a barátom, idegentől viszont szinte biztos hogy igen, mert ha nem hajlandó fizetni egy jelképes összeget a kutyáért, pont ahogy Petruska mondja, akkor valószinű, hogy később sem lesz hajlandó áldozni érte, pl ha a kutya beteg lesz vagy akármi. És úgy gondolom, hogy mindezen kérdések elött természetesen az van, hogy a kutya jó gazdihoz kerüljön. Minden más csak ezután jön. Azt hiszem, hogy itt szinte mindenki pénzért vette a whippijét, de úgy gondolom, hogy egyik tenyésztő sem adta volna el nekünk, ha nem úgy gondolta volna, hogy a kutya jó gazdihoz kerül. És minden menhely tele van gazdira sóvárgó kutyusokkal, annak a szegény családnak, akiknek jelképes összegre sem futja is van rengeteg választási lehetősége, hogy megtalálja azt a kutyát, amelyikre vágyik...ingyen. 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Sir Winston (114)
Winston, a vita eszembe se jutott, épp annyira csak véleményt mondtam mint te. Amit én is tartok. És ez igy jó is.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Ez a "százalékos" nagyon jó dolog! Mégsem menhelyre, kerül a kutya, hanem családhoz, jó körülmények közé. Én egyetértek Winstonnal, ha ilyen helyzetbe kerülnék, én se kérnék pénzt, csak közel legyen, tudjak róla, és biztosítsák neki a megfelelő körülményeket. Az más kérdés, hogy nem valószínű, hogy túladnék rajta, akármi is lenne.
Arról nem is beszélve, hogy lehet, egy fiatal mellé, vagy gyerekes családba kerülne, ahol igaz, hogy házi kosztot, vagy maradékot kapna, de nagyon szeretnék, és családtag lenne. Így viszont a sporttársi ár miatt egy családos ember meggondolja, hisz pénzbe kerül.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (113)
Persze ideológiákat lehet gyártani, de akkor sem gondolom másképp, mint ahogy azt már megírtam. Nem vitát szerettem volna nyitni, hanem a véleményemet írtam meg. Ha a mai ember annyira "átgondolja", hogy tényleg akarja- e, és úgy döntött, hogy igen, akkor most már miért nem. És ha meg nem, akkor miért pénzért akar megválni tőle. Még akkor is, ha csak egy jelképes (sporttársi) összeget kér is.
Még egyszer: ha így járnék, eszembe sem jutna pénzt kérni érte. Jó helyet és jó gazdát keresnék neki, pénz nélkül.
Vannak emberek, akik horror összegekért vesznek kutyát, és rosszul bánnak vele. Nem attól lesz a kutyának jó gazdája, hogy pénzt adtak érte.
Vannak angolagaras ismerőseim, akik versenyeztetnek. Ha egy agár kiöregszik keresnek neki helyet- INGYEN!!!-, ahol leélheti az öreg éveit. Rendszeresen látogatják őket, mindről tudják hol és hogy vannak. Ha kell besegítenek. Ez Angliában is bevett szokás. Ott egy országos alapítvány gondoskodik erről. Minden verseny pénzdíjának 5%-át levonják a versenyeztetőktől az alapítvány javára. Tehát ott az agarasok fizetnek, hogy a már "szükségtelenné" vált agárnak tisztes öregkora legyen.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: petrezselyem (110)
Nem tudom, szerintem nincs ezzel semmi baj. A sporttársi általában azt jelenti szerintem, hogy leginkább azt szeretné, ha agarasokhoz kerülne a kutya, és azt sem kifogásolom, hogy kér érte valamennyi pénzt, mert a mai ember többször is átgondol valamit, hogy tébyleg akarja e, ha fizetnie is kell érte, mig ha ingyen kapja, könnyen mond igent. Szóval aki tényleg szeretné ezt a kutyust, remélhetőleg szintén agaras, akkor az nem riad vissza, ha valamennyit fizetnie kell érte, de mivel agaras agarasnak nem ellensége, csak jó helyre kerüljön a kutya, ezért valószinűleg inkább jelképes összegről van szó (sporttársi ár) mintsem nyerészkedő összegről. Én ezt olvastam ki az üzenetből, és ezt én helyesnek is tartom.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Sir Winston (111)
Lehet, hogy a sporttársi ár nem anyagiakat takar. Egyébkény meg nagyon-nagyon szép ez az agárleany. Legszívesebben már felhívtam volna őket, hogy jöhet, de remélem, keríthetek neki egy közeli gazdit. Próbálkozom.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: petrezselyem (110)
Én mindíg úgy gondoltam, hogy ha egyszer magamhoz veszek egy élőlényt, akiről utána gondoskodnom kötelességem, és adott esetben nem tudom tovább ellátni, akkor jó gazdit keresek neki, nem pedig "sporttársi áron" szabadulnék meg tőle.
|
| |
| | |
|
