|
13.-án volt egy éve, h Whiskyt kihozták az Illatosról.
 Emlékeztetőül: "Már 3/4 9-kor ott vacogtunk a telep bejárata előtt, nehogy más vigye el. Aztán én bemehettem hozzá. Mikor mentem a kennele felé, nagyon enyhe reménykedéssel a szemében állt fel. A többi kutya produkálta magát, ő nem. Csak nézett rám. Mondtam neki, hogy "Érted jöttünk, elviszünk." Úgy nézett rám, mintha nem hinné el, amit hall! Mint aki álomból ébred és még kicsit kába. Leguggoltam hozzá, simogattam a kennel rácsain keresztül, akkor kezdett el egy kicsit reménykedni. Elkezdett reszketni az izgalomtól. Pár perc után fel kellett álljak, mert nem bírok sokáig guggolni. Azonnal sírni kezdett, nyomta a kis pofáját a rácshoz, jajongott. Mondtam, hogy nyugi, nem azért jöttem oda hozzá, hogy nélküle menjek el! Kaptam tőle nagy farokcsóvikat is, meg 2-3 apró puszit a kezemre. Srácaimat is rögtön barátságosan üdvözölte, pórázan gyönyörűen közlekedett. A metróig elsétáltunk vele, büszkén bezsebeltünk egy csomó dicséretet, hogy milyen szép. Itthon áttörölgettem egy nedves és egy száraz ruhával, aztán irány az állatorvos. A bal szeme kicsit hályogos, a jobb teljesen jó."
|
| |