Whippet Center - 2021.05.07. péntek 19:32 - Gizella névnap
 Főoldal  Fórum  Képtár  Videotár  Kutyatár  Useroldalak  Tenyésztők  Regisztráció  Bejelentkezés  Állatmánia.hu  Az állatorvos válaszol
 
 Frissít  Csökkenő sorrend  Nyitó hsz  Utolsó hsz  Témák
Tenyésztés...
Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet.
Hozzászólás/oldal: 
Oldal: 
Oldalak (485): << 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 [57] 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 >>
Belfegor (tag)561. / 48552006.05.22. - 15:33válaszol
:virágsmile: Bulldogot sem azért akarnak venni az emberek, mert lefogja a bikát, hanem mert a külseje egyedi és mókás. Ha bulldoggal sétálok a városban, ujjal mutogatnak rá, hogy nini az ott egy bulldog. Szinte mindenki ismeri, mert megváltozott a külseje és mert pont olyan lett ami a mai rohanó időhiánnyal küzködő családokban , gyerekek mellé, panelban is gond nélkül tartható. :virágsmile:
igmu (tag)562. / 48552006.05.22. - 15:46válaszol
Én se fogatok nyulat a kutyáimmal, de ha arra kerül a sor, akkor elvárom, hogy utánamenjenek, akkor, mikor én mondom. És ez nálunk működik is. Az már csak egy non plus ultra, hogy lakásban jól tartható egy kutya. Ha az orosz agár nagyobb szerelem lenne nekem, mint a whippet, attól is ugyanúgy, bár így is elvárom, hogy ha éles helyzetbe kerül akkor előjöjjenek belőle az ősi ösztönök. De azt már nem tartanám lakásban, csak házban. De ez más kérdés.
Jamie (tag)563. / 48552006.05.22. - 15:50válaszol
Végigolvastam. Sok részlethez hozzá tudnék szólni, de inkább megpróbálom röviden képviselni a véleményem. Nekem van ugynevezett magyar kutyám, akinek a törzskönyvében izes magyar nevek is szerepelnek (Rézi, Csipesz, Estike stb), van szlovák-skandináv vérvonalból származó kuytám, és teljességgel idegen vérvonalú kutyám, úgynevezett import, azért ő az import, mert egyedül ő "nem magyar tenyésztésű". De a magyar kutyám családfájában is természetesen van import, mert akár régivágású (idős) egy tenyésztő, akár modern divatirányzatot követő (fiatal), a vérfrissitést mindenki elengedhetetlennek tartja. Vajon melyik pillanattól nevezünk egy kutyát magyarnak? Hány generációra visztekintve nem forulhat elő a TK-jában import kutya, hogy magyar legyen? Vagy elég ha import szukával külföldön fedeztet egy magyar tenyésztő éa Magyarországon regisztráltatja a kölyköket? Ez számomra tisztázatlan...
Vagy azt nevezzük magyar whippetnek, amely irányzatot a régivágású magyar tenyésztők képviselnek, régi elképzelés, esetleg régi divat szerint? Nélkülük sehol nem lennénk, ahogy nagyanyáink nélkül sem, és azok között az értékek között rengeteg valós, romolhatatlan érték van, melyet kár lenne kidobni a szemétbe, főleg nekünk magyaroknak. Ezzel teljes mellszélességben egyet kell értsek, ebben egyetértek Igmuval, és úgy gondolom, hogy egy whippet azért mert magyar, még komoly értékeket képvisel(het). Nyilván a külföldről behozott import kutyák is kiválaszttatnak valamiért, tehát igyekszik az ember a szerinte "krémjét" behozni magának (a régi tenyséztők is bizonyára igy tették), hogy frissitse, alakitsa igényei szerint a kutyáit. Természetesen. És ez igy volt régen és igy lesz ma is.
Én személy szerint tisztelem a régi "whippet"tenyésztőket és érdemesnek tartom a munkájukat és elképzeléseiket arra, hogy ma is értéknek tartsam őket.
Hegyes Sándornak volt egy elképzelése a whippetről és azt igyekezett megvalósitani az általa elérhető eszközökkel, pl import kutyával is. És számára ma is ez a whippet. Én nem csodálkozok ezen, és rendben lévőnek is találom.
Úgy gondolom, hogy egy kutyafajta mégsem olyan mint egy kalap, hogy ahány generáció annyiféle... Persze a világ ilyen, forog mint a szélkakas a divatirányzatok felé, de mi lenne vele ha nem tisztelnénk azokat az eredményeket, melyeket elértek az előző generációk (akkor maga a whippet sem létezne)? Igen, az általam ismert régivágású magyar whippetekben fontosnak tartották az észt és a kurázsit, és igen a mai kiállitási kutyák többségében ezt már nem tartják fontosnak, (mert a kiállitásra szinte már külön fajtákat nemesitenek ahogy a munkára is) és szomorú látvány tud lenni ma egy kiállitási német juhász vagy golden retriever stb (tisztelet a kivételnek természetesen. Már igy is nagyon szét van nyilva az olló a futó és kiállitási tipusú whippetek között, lassan két külön fajta...És valóban nem egyszer hallottam én magam is személyesen, hogy a whippet szép hátvonala fontosabb mint az ami a fejében van...Hülye a kutya? Na és! Ez szerintem nem cél, ez szerintem összességében árt a fajtának. És a régi magyar whippetek közül nagyon sokan hordoznak értékeket a fejükben és az ösztöneikben (és bizony sokat kaptak ezen a fronton a terriertől), és azért mert a hátvonaluk nem divatos (ami egyébként nem is biztos), azért még ezek az értékek valósak és romolhatatlanok. Van aki tiszteli őket, van aki nem, van aki érdemesnek tartja arra hogy használja ezeket az értékeket és van aki nem. Én (is) az előbbibe tartozom. Senki félre ne értsen, nem a változás és frissités szükségességét akarom megvétozni, ahogy szerintem Igmu sem azt tette. Nem vagyok bolond.
Másrészt a nem valós eredményekkel való hirdetés vagy szándékos félrevezető tálalása egy régebbi ős eredményeinek valóban nem túl tisztességes, ezzel kapcsolatban nem is mondok semmit.
A pályaverseny nem érdekel, ha érdekelne pályaversenyzésre szelektált kutyát vennék...és biztos sokat járnék is pályára futtatni.
És még valami. Évekkel ezelőtt találkoztam az Alfa(Fickó, ha jól emlékszem) nevű whippet kannal, én olyan értelmes tekintetű izomgéppel mint az a kutya még sosem találkoztam. Ahogy megfeszitette a pórázt és figyelmesen ráncolva a homlokát a szemem közé nézett, az nagyon sokat elárult róla. Bevallom a hátvonalát nem figyeltem, arról nem tudok véleményt mondani. De ha első benyomást kérdeztek, az a kutya (mégha régivágású is) rengeteg értéket hordoz.
Tudomásom szerint a whippetet úgy próbálták megformálni, kitenyészteni, hogy zsúfolt lakásokban is tartható legyen...nos, ez akár régi magyar vonalú whippetről beszélünk, akár új importról vagy futóvérvonalról, esetleg show kutyáról, ez tulajdonképpen sikerült. Bár egy kölyökkutya rossz, és ha nem próbálja meg szétszedni a lakást, akkor azt orvoshoz kell vinni. Régen sok a munkakutya (szinte mind az volt) gyakran hasonló módon családban éltek mint most, nappal dolgoztak, este pedig családban éltek, nagggyon jól tudtak alkalmazkodni, és elválasztani a szituációkat egymástól.
Vannak lakásban (is) tartható fajták és vannak lakásban nem tartható fajták, ahogy csalában élésre alklamas vagy nem alkalmas fajták, ezt tudtommal nem a kiállitási vagy show vérvonal határozza meg... ezalapján érdemes választani. Szerintem.
Jamie (tag)564. / 48552006.05.22. - 15:51válaszol
Előzmény: igmu (560)
:igen:
Belfegor (tag)565. / 48552006.05.22. - 15:54válaszol
Előzmény: igmu (562)
Na látod, most rátapintottál egy igen fontos momentumra!

Nem mész ugyan vadászni, de elvárod, hogy a kutyáid fussanak HA TE MONDOD! Ez paradoxon, mivel ha az ősi tulajdonságokat nézzük, akkor a kutyáid elfutnak ha akarod, ha nem, minden mozgó állat után! Ami az életükbe is kerülhet mikor egy macskát vagy madarat az uttesten át is űznek! Vagy finomítjuk az ősi kódokat , vagy nem lesz alkalmas a gépesített életünkbe való alkalmazkodásra a fajta.
A te kutyáid sem maradtak meg az ősi mivoltukban , nem elég önállóak hozzá, amire a lakásban való tartásukhoz igencsak szükség van.


Te mit szeretnél kezdeni a kutyáiddal? Van terved? Úgy értem egy bizonyos céllal vásároltad őket, vagy azért mert tetszik a fajta. Honnan szereztél tudomást a fajta létezéséről, és mikor elmentél kiválasztani milyen kérdéseket tettél fel a tenyésztőnek. Gondolok itt olyanra, hogy tartható e lakásban, szótfogadó -e stb. Vagy, hogy működik a versenyzés, mikortól lehet elkezdeni, miként kell nevezni a kiállításokra, miért jó a kiállítás és ezekhez hasonló célirányos kérdések.
Kaptál-e olyan válaszokat, vagy olyan információkat, ami tisztább képet ad arról miért is tartasz pont whippetet?

Ha válaszolsz elmondom, miért kérdeztem. Semmi hátsó szándék nincs benne, egyszerű kíváncsiságból kérdezem, hogy hogyan kezdődik az embereknél a whippet imádata.
Belfegor (tag)566. / 48552006.05.22. - 16:05válaszol
Előzmény: Jamie (563)
Végülis a végszót kimondtad! :yes2:

"..Hegyes Sándornak volt egy elképzelése a whippetről és azt igyekezett megvalósitani az általa elérhető eszközökkel, pl import kutyával is. És számára ma is ez a whippet..."

Pontosan ez az egy mondat az, ami az elöző beírások értelmét összefoglalja. Itt mindenkinek van egy elképzelése a fajtáról, kinek ez kinek az, és ennek a képzeletbeli whippetnek a létrehozása a motivációnk. Hozunk be importokat nyílván mindenki olyat ami az ő elképzeléseiben javítja a fajtát valamilyen tulajdonsággal. De egyben mindannyian egyetértettünk, ahhoz hogy a saját elképzeléseinket megvalósítsuk kevés a hazai állomány, tehát importálni kell. Akárhonnan de kénytelenek vagyunk behozni kutyákat, hogy megközelíthessük az elképzeléseinket. Egyszer majd ránk mondják, hogy elavultak vagyunk ;-) és minden tiszteletem azé a tenyésztőé, aki létre tudta azt a whippetet hozni, ami számára a megálmodott és fenn is tudja azt tartani!
A végeredményt nem szabad becsmérelni ebben nagyon is igazad van, mert ő legalább megcsinálta azt amiről mi itt csak beszélgetünk.
Megvalósította álmait és stabilizálni tudta az elképzeléseit.
igmu (tag)567. / 48552006.05.22. - 16:11válaszol
Előzmény: Belfegor (565)
Azt az "amikor én mondom" kifejezést úgy értettem, hogy amikor engedélyt adok rá. Ez nem ösztön kérdése, mert ha akarja, Hanna is szétörjöngi magát akármilyen körülmények között. DE! Maximálisan megbítható, azt csinálja, amit én, vagy a párom kér tőle. Nem megszokásból, hanem ésszel cselekszik. Póráz nélkül közlekedik az utcán, nem gépiesen ül le a járdaszegélynél, mert mikor leül, felnéz rám, és szinte kérdőre von, hogy ugye jól csinálta. Mindez nem az elvárosiasodott kutyatartás velejárója, hanem az ész, és ahogy Jamie írta, a kurázsi megléte. Mert a mezőn ugyanúgy alkalmazkodik az adott körülményekhez. Én nem a kutya, mint olyan ősi ösztönének a meglétére gondolok, hanem a whippet alapvető, funkciós tulajdonságaira. És azok közt ott van, hogy bármikor visszahívható, fegyelmezhető, hisz a wels-i bányász sem tudta pontosan, mikor bukkan fel a vadőr, vagy a földbirtokos, és bíznia kellett a kutyájában. Aki bármikor visszahívható volt, ha felbukkant valami nem várt, de veszélyes körülmény. Az agár ész nélkül fut, míg be nem hozza a zsákmányt. Az orosz, az arab, a perzsa, vegyük bármelyik agarat. DE! A whippet nem. És itt jön képbe számomra a terrier vonala, kurázsija, használhatom ezt a szót, és erre kell figyelni, hogy nem kistestű angol agarat kell belőle csinálni. Lehet haladni a korral, lehet követni, úgy tetszik naprakészen akár divatot diktálni. DE! Egy tenyésztőnek az az elsődleges feladata, hogy öregbítse a fajta nevét, hírnevét, jellemzőit, illetve azokat rögzítse. Lehet foltos, csíkos, egyszínű, de a terriert nem szabad kiölni belőle.
Belfegor (tag)568. / 48552006.05.22. - 16:16válaszol
Előzmény: igmu (567)
Véleményed szerint egy terrier csak ennyiből áll?

És hogy hívta vissza a kutyáját mikor az legalább 2 km-es körben elhúzta a csíkot? Vagy a vadőr melyiket vette észre előbb? A kutyát aki lehet éppen az orra előtt vágtázott el, vagy a kiabáló tulajt?

Nem vonom kétségbe semmiképpen sem a whippet belső értékeit, de nekem ez a bányászos dolog már nagyon meseszerű, pusztán fikció, annál is inkább mivel tudtommal kizárólag a szórakoztatás azaz a versenyzés volt a cél a fajta kitenyésztésénél.
igmu (tag)569. / 48552006.05.22. - 16:35válaszol
Amikor én megismertem a whippetet, egy kistestű, a hazai állományban is picinek számító kutyát ismertem meg. Megtetszett a szívóssága, az, hogy hét élete van, kifejezetten fanatikus apport-bolond, ami megint ugye a terrierségét bizonyítja. Tudja, mit akar, erős, gyors, de melegített a hideg, sátorban töltött éjszakán. Puszival ébresztett, és bár nem az én kutyám, de mindent megtett, amit kértem tőle, és nézte a szemem, amiből kiolvashatta a következő kívánságomat. Ez egy magyar kutya, olyan ésszel, ami irígylésre méltó.
Ekkor elkezdtem itthoni tenyésztőket keresni. Írtam e-maileket, telefonáltam, érdeklődtem. Mindenfajta tenyésztői célzat nélkül. Ekkor kerültem kapcsolatba a Tisza-parti kennellel. Rengeteg levélváltás volt köztünk, leírtam Katinak az elképzeléseimet, cljaimat. Akkor nem volt eladó kutyus, akik voltak, már elkeltek, de úgy egyeztünk meg, hogy a legközelebbi alomnál szól, és megbeszéljük a részleteket. Mindenre maximálisan kielégítő választ kaptam, a legkevesebb rosszindulat nékül is. A céljaimnak, és a kívánalmaimnak megfelelő kutyát vettem, akivel teljes mértékig elégedett vagyok, sőt, észben nekem ő a favorit. Mivel ilyen elégedett voltam az első választással, ezért nem is volt kérdés, honnan veszem a másik kutyát, bár előtte elmentünk a Dévaj tenyészetbe is, de ott nem az elképzeléseimnek megfelelőek voltak a kutyák. Amivel nem is karok megbántani senkit, gondolok itt Winstonékra, de ez ízlés kérdése. Megmondom őszintén, én onnan rossz szájízzel jöttem el. De azt nem firtatnám, miért, hisz ez a személyes véleményem, nem akarok megbántani senkit. Manyit már kiállítási célzattal vásároltam, de elsősorban társat kerestünk magunk mellé. Én vele is elégedett vagyok. A hiresztelésekkel ellentétbe a fogazatuk kitűnő, ezt mind a tenyészszemlén, mind az állatorvosnál is kiemelték. Manyi számomra a korrekt, ideális kinézetű kutya, mindemellett megvan a magához való esze is, legalábbis a korához képest. Hanna hátvonalára a tenyészszemlén azt mondták, hogy a kívántnál kissé íveltebb. Amit én a balesetének tudok be, mert a testvéreit látva semmi gond egyikkel sem. Számomra. De ez megint ízlés kérdése, amiről ugyebár nem vitatkozunk. :) Magár a fajtára vonatkozóan nem voltak kérdéseim, láttam, amit láttam, előtte rengeteg kutyát megnéztem, leginkább csak képeken, de szinte az összes interneten elérhető és nyelvi lehetőségeimnek érthető angol, német, olasz kennelt végignéztem, olvastam vicces történeteket, egy-egy egyed leírását, küllembírálatokat, már amelyik tenyésztő hajlandó volt közkinccsé tenni. A várakozásaimnak megfelelően alakulnak a dolgok. Kiállításra vonatkozó felvilágosításokat teljes mértékben megkaptam, plusz még egy-két hasznos tanácsot is. Pályaversenyről nem kérdeztem, mert a Tisza-parti kennel nem pályaversenyre szelektál, mint a Dévaj kennel. Ebben Winston tanácsait kértem ki, és kaptam sok hasznos tanácsot is, amit használunk is. De mondom, mire én megtaláltam a megfelelő tenyészetet, addigra konkrét elképzeléseim voltak. Abban biztos voltam, hogy itthon veszek kutyát. Ha akartam volna, én is vehettem volna külföldről kutyust, mert megengedhetem magamnak én is. De ez ütközött az elveimmel. Én ilyen idióta lokálpatrióta vagyok. :mosoly2:
Belfegor (tag)570. / 48552006.05.22. - 16:45válaszol
Ez egy nagyon szép és magával ragadó történet, de amit kérdeztem arra nem kaptam meg a választ.
Amiket leírtál hűen tükrözik a viszonyodat a kutyusaidhoz, jó olvasni , a szereteted irányukba átjön a szavakon is :yes2:
De számomra ezek általánosságok. Nem a tenyészetre vagyok kíváncsi, sem a tenyésztőre, hanem a konkrét kérdéseidre mikre ha nem is emlékszel kristály tisztán, hogy mik voltak azok. Még mindig nem mondtad el milyen céllal vetted a kutyáidat. Mit akartál? Csak egy kedvencet aki okos, ügyes, vagy kicsi vagy csíkos? Vagy kiállításra szeretted volna hordani?
És ha itt tartunk hogy ki mire szelektál, mitől lettél olyan biztos abban, hogy szelektálva vannak a kutyák egy adott dologra? Mi a célja az álma a tenyésztőnek? Hogyan akarja azt megvalósítani. Kérdezted?
Oldalak (485): << 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 [57] 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 >>