 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
|
Előzmény: hannibal (29)
Igazi szerelemnek tűnik közted és közte!  Várom a folytatást...
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
No igen, így került hozzám. Egyébként a szülei Bask Fort Portál és Országjáró Fruzsina.
Nála is volt egy keresztezés, mert az apja a nagyapja is egyben. Nem tudom, mennyire jók ill. rosszak ezek a keresztezések. Én úgy érzem, talán egy belefér, de azért a legjobb, ha nincs egyáltalán keresztezés.
Jézusom, ez megint szörnyű hosszú lett! Bírtok ennyit olvasni, vagy abbahagyjátok a felénél?
No szóval a folytatás:
Olyan időszakot választottam a kutyaszerzésre, amikor biztos voltam benne, hogy 2 hétig nem kell dolgoznom, hogy megszokhassuk egymást és minnél többet vele legyek.
1 hét múlva, amikor már úgy tűnt megszokta a környéket, elengedtem póráz nélkül. Semmi gond nem volt, gyönyörűen ott maradt mellettem. Aztán egyszer csak találkoztunk a másik 3 whippettel. Együtt sétáltunk így négyen - ők pórázon - mígnem elköszöntem tőlük és elindultunk hazafelé. Hirtelen Lütyőnek valami bekattant, talán a hova-is-tartozom? és nyílsebesen a többi kutya után nyargalt. No akkor egy kicsit megijedtem. Szegényke egy pillanatra megzavarodott. Lehet, hogy kevés volt az egy hét...
Aztán úgy 3 hét után már november közepe volt, 1998-at írtunk akkor és épp telefonálnom kellett az utcáról. A telefonfülke a reggeli hidegben már deres volt. Beálltunk Lütyivel telefonálni, mikor valaki kinyitja a fülkeajtót és nevén szólítja a kutyát. Utána meg nekem esik, hogy hogy kerül hozzám az ő kutyája!? Egy magam korabeli lány az illető és meglehetősen értetlenül állt a dolog előtt, csakúgy mint én. De sikerült aztán tisztázni. Kiderült, hogy immár a negyedik gazdija vagyok. A tenyésztőtől másfél évesen vették, mert először nem akarták őt eladni. De addig nyaggatták, míg mégis. (Van ilyen? Ha nem akarok valamit/valakit eladni, akkor a kutya-úristenért sem fogom)
Így került ehhez a lányhoz az Izabella utcába. 4 évig volt ott, amikor a lány egy olyan helyre költözött, hogy nem vihette oda a kutyát. (Akkor nem költözök oda!)
Így a kutya a mamával maradt. Itt jön képbe az örző-védő anyuka, akinél fél évig volt kennelben. Egyébként mondta is a nő, hogy ezt a kutyát lakásban kell tartani, nem pedig kint. De azért fél évig kint volt! Csupa-csupa ellentmondás. Szóval így derült ki a múltja szegénykémnek.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Tudom olvasni  Asszem, hogy Lütyi már nagyon megérdemelt egy hűséges jó gazdit. 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (32)
Nem volt többé olyan pillanat, mikor igy bekattant volna? Mert azért ez egy kicsit jellemző a whippetekre, kis bolondok tudnak lenni. És imádják a fajtabelieket, imádják a többi whippetet.
Azért az a pillanat, mikor az a lány rátok rontott a telefonbfülkébe borzasztó lehetett...Ha beleképzelem magam a helyedbe, hát rendesen lesápadtam volna a kétségbeesésben. Nem mondta meg a lány, hogy végülis hogyan is történt, hogy a kutya ehhez a fura boxertenyésztőhöz került...  örző-védő boxerek...
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (32)
Hali!
Nagyon szívszorító egy ilyen kutyasors. Én is hallottam olyat, hogy a whippit a dobbermanok mellé tartották, mert legalább jól lemozgatja őket. Nem hiszem, hogy a whippike ezt élvezte. De legalább a Te kutyid általad jó gazdihoz került, és gondolom sok szeretett kapott és adott, ami megpróbálta elfeledtetni vele az addigi nehéz sorsát. AZt hiszem a szivem megszakadna, ha valamelyik "gyerekemről" kiderülne, hogy ilyen méltatlan sora van.
Ha időd engedi, mesélj még Lütyőkéről!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
De szép a folytatás és szép a vége! 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: petrezselyem (38)
Igen, a boxeres hölgy a legszopmorúbb résza történetben, Lütyi sorsában, engem is ledöbbentett... Meg az, hogy az anyukától hogyan került a boxeres hölgyhöz!!!!!!! Hiszen egy 4 éves whippet már anniyra csendes és rendes tud lenni...
Szerintem igazán a whippetnek jó, ha lakásban (is) lehet, de ha van megfelő meleg kuckó számukra, akkor elvannak kint is, sokkal karakánabbak és szivósabbak mint amit első ránézésre kinézünk belőleük. Imádom őket! Olyan szines egyéniségek!
Sajnos mennem kell, sziasztok, jó beszélgetést! 
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (34)
Lehet, hogy nem volt teljesen érthető, ahogy írtam. Szóval a boxeres nő ennek a lánynak az anyja volt és miután a lány elköltözött, Lütyi a mamával, a boxertenyésztővel maradt.
Bekattanásai még voltak utána, de csak erdőben. Pl. 2001-ben másnap indultunk volna Ausztriába. Akkor a mostani párom a Szépjuhászné Büfében dolgozott. Ez Bp. és Budakeszi határán van az erdő mellett. Odamentünk Lütyivel érte alkonytájt, amikor zárt. Az ottani kutyát Lütyi nagyon szerette - persze, hisz lánykutya volt - és egyszerre csak azt vettük észre, hogy eltűntek. Hívogatni kezdtük őket, utána már kiabáltunk, de semmi. Elkezdtük őket keresni, és egyszer csak megjelent a lánykutya, de LÜTYI NÉLKÜL!!
Egyre inkább kétségbeestem. El sem tudtam képzelni, hol lehet. Merre mehetett. Eltévedt? Hogy talál vissza. Párom rohant az erdőben, én kocsiba vágtam magam, hogy végignézzem az utat, nem ütötték-e el. Hát nem!
De közben eszembe jutott, hogy ez hülyeség, hogy mindketten keressük, így hát visszamentem a kiindulási pontra. Már elképzeltem, ahogy itt éjszakázunk, hisz addig itt maradok, amíg meg nem találom. Úgy fél óra múlva megjelent laposkúszásban. Hát gondolhatjátok, hogy örültem. Persze neki nem mutathattam rögtön, először jól le kellett tolnom.
Na, de legalább másnap reggel indulhattunk Ausztriába!
|
| |
| | |
|
