 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
| |
Ezt komolyan mondod? Szerintem ez a cucc a kocsiknál azért nem akkora méretű, hogy egy nyakörvre ráférne, bár még sosem láttam ilyet! És mennyi? Szerinted egy kutyás csóró? Többet ér egy autó, mint egy kutya? Nekem minden pénzt megérne, hogy biztonságban érezzem a kutyámat!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (47)
"ki kellene fejleszteni egy rádió adóvevőt, amit a nyakörve tesz az ember ilyen sétáknál, ha eltűnik a kutya, 1 km-es körzetben meg lehessen találni. Miért nincs még ilyen??" - van ilyen autóknál, de nagyon drága, ezért is nincs minden autóban. A kutyások ezt nem tudnák megfizetni, sajnos.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (45)
Nem tudom, ez a minden szuka ivartalanítása... Én amondó vagyok - és Lütyi orvosa szerint is jobb ha egy kutya teljes életet él, még ha egy picit rövidebbet is. A 11 év egy whippetnél nem öreg egyébként. 16-17 évig élnek. De mindegyiket megműteni?? Valóban idős korban nehezebb egy műtét. Én csak akkor műttetném meg - magamat is - ha legalább 99% a túlélés és a siker esélye. Ha szinte biztos, hogy érdemes. Lütyi orvosa ist azt mondta, hogy ha előbb kiderül a veseelégtelensége, lassítható lett volna a folyamat megfelelő táppal. De a kutyák 90%-a utálja ezt a kaját, és miért kéne rákényszeríteni azzal, hogy meghosszabbítsuk az életét, ha ezáltal boldogtalan lesz. És ezt én nagyon jó gondolkodásnak vélem.
Inkább éljen valaki elégedetten, boldogan, mint mindentől megfosztva, lemondva, gyötrődve pár évvel tovább.
És egy műtét nem veszélytelen. Annak szövődményei is lehetnek.
Nekem pl. régebben elég sok külföldi orvos ismerősöm volt, és mind egybehangzóan nem értették hogy miért kell a szülő nőknél mindegyiküknél gátmetszést csinálni. Miért nem csak azoknál, ahol valóban indokolt lenne. Külföldön odafigyelnek erre. Persze egyszerűbb mindenkinél megcsinálni, mint hogy alaposabban odafigyelni, de ez egyfajta vágóhíd-szerű gondolkodás, nem? Ezért gondolkodj el a válogatás nélkülé megműttetésen.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (44)
Szia, Jamie! Most olvastam Ruf eltűnéseit. Hát bennem is megfagyott a vér! Nem tudom, mit lehetne tenni ellene. Az erdőben, már tudom, hogy mindig ott kell maradni a kiindulóponton, mert oda vissza fog jönni. De a városban??!! A te esetedben, teljesen döbbenet! Egyébként Lütyire felváltava vigyáztunk én és a mamám. Én nem az az emberfajta vagyok, aki elmegy reggel dolgozni és otthagyja egész napra a kutyát bezárva a lakásban. Ha tehettem hazamentem megsétáltatni, de akkor nagyon fájt a szívem, hogy vissza kell mennem dolgozni. Úgyhogy ha lehetett elvittem anyámhoz. Ritkán volt egyedül, mindig volt vele valaki.
Egyébként anyám szeretne másik kutyát, én óckodom tőle. A tapasztaltak után azt mondom, csak akkor, ha teljes felelősséggel tudok vele lenni. És ha visszagondolok én is az eltűnéseire, a sok aggódásra ... kell ez nekem? Én is halálra tudtam magam izgulni. Akkor is, amikor anyámmal lent voltak Balatonon, amit Lütyi imádott. Mindig aggódtam, amikor autóztak, nehogy karambolozzanak. Lütyiért jobban aggódtam, mint anyámért - a mentők elviszik az embereket, de egy kutyával ki törődik??
Egyébként az eltűnések miatt gondoltam arra, hogy ki kellene fejleszteni egy rádió adóvevőt, amit a nyakörve tesz az ember ilyen sétáknál, ha eltűnik a kutya, 1 km-es körzetben meg lehessen találni. Miért nincs még ilyen??
Mint ahogy biztonságos póráz sincs. Mi mindig együtt mentünk piacra. Na ott aztán aggódtam, nehogy vmi hajléktalan elkösse és magával vigye koldulni. Mert mi sem jobb a kolduláshoz, mint egy whippet!
Ezért vettem egy nagyon könnyű láncot és két lakattal odaláncoltam őt a korláthoz. Onnan már csak fogóval lehetett volna leszedni, így már nyugodtabb voltam.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (41)
Igen, kicsit őrültek, ha futásról van szó!!!! Nem is kicsit.  Lütyi is vérbeli whippet volt!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (43)
Azt mondtam nemrég egy kérdésre, hogy a whippetjeimet akkor is magammal vinném, ha egy WC-ben kéne leélni az életemet.  Nem tudom eldönteni, hogy ez önzőség vagy inkább jobb a kutyáknak, ha bármilyen körülmények között velem maradnak, de bizom benne, hogy nem kerülök olyan körülmények közé, ahol választásra kényszeritenlnek. Elég volt egyszer az életben, mikor Parázst otthon hagytam Anyuéknál...
11 éves volt, és az én hibém, hogy meghalt, mert tudtam, hogy egy öreg szukát ivartalanitani kell, mert nagy a méhgyulladás veszélye. De halogattam, Parázs makkegészséges volt, a műtét meg egy öreg kutyánál nehéz dolog...nem műtettem meg. Vaárnap még elvittem futni a dombra, jött is, kicsit lassabban mint mikor fiatal volt, de lelkesen és boldogan (együtt futok a kutyáimmal napi 5-8km-ert, vele fél éves korában kezdtem az edzést, imádta). Nem tűnt betegnek. Csütörtökön telefonált az Anyu, hogy Parázs nincs jól, kap gyógyszert, javulgat, de már nagyon öreg. Péntek este meló után hazautaztam, és a kutya nagyon rosszul volt. Kihivtam az ügyeletes állatorvost, és nem tudta megállapitani, hogy mi baja van. Kapott injekciót stb, ami ilyenkor szokás. Később kijött az az orvos is, aki eddig oltotta, kezelte, ismerte. Rejtett méhgyulladás. Közölte. Gyógyithatatlan. Ilyen öreg kutyánál már reménytelen. Egy hónappal ezelőtt meg tudta volna menteni, de sajnos mivel a betegség rejtett tipusú, ő sem tudta volna megmondani, hogy beteg. El kell altatni. Gondolkodjunk, mondta, és elment. Hétfő este összegyúlt a család. Parázs már nem volt magánál, csak feküdt, alig volt pulzusa, azért még csóvált mikor meglátott, és az orvos elaltatta. Azt mondta már nem is kellette neki az injekció szinte... Hát igy volt. Akkor megfogadtam, hogy minden szukámat ivartalanittatom, ha egyáltalán vagy már nem akarok többé kölyköt tőle.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (40)
Hát ezek a bekattanások... Ruf nem annyira bekattanós, de bizony előfordult, hogy eltűnt ugyanigy. 3szor eddig. És nála nagyon váratlan ez, mert különben borzalmasan fegyelmezett... úgy gondolom Lütyi is fegyelmezett volt, igazi úriember. Egyébként apai ágon komoly rokonságban áll az én Rufimmal...  Az első alaklom volt a legszörnyűbb. Egy hete sem volt, hogy átköltöztem egy albérletből a Füvészkert közelébe, és onnan gyalog jártunk ki a Népligetbe futni Rufival. A 3. alkalommal, mikor kint voltunk játszott más kutyákkal, nagy köröket szaladtak és egyszercsak nem jött vissza. Borzalmas érzés volt, mindenütt kerestem, mindenkinek szóltam, aztán elindultam hazafele és útközben kérdezgettem. Mondták, hogy igen igen látták, átment a zebrán, elment ezen az utcán, az aluljárón, át a parkon, akkor már tudtam hogy biztonságban hazatalált!!!!! 3. alkalom után 2 metrómegállónyi utat a belvárosban. Hálát adtam az égnek, hogy kutyával mindig szabályosan közlekedem, zebrán, aluljáróban stb mint egy gyerekkel...ez megmentette az életét. Otthon várt. Bevallom, amikor boldogan szükdécselve a nyakamba ugrott lebőgtem magam. A második elveszése még dúrvább volt, ott a margit szigeten álldogáltunk, vártunk valakit. Ott ült mellettem az egyik percben,. a másikban meg már sehol. Rohantam. Mondták hogy alig pár másodperce szaladt el, átment a hidon, a Jászai M. téren, ott nem láttták többet. Eltünt. Nem hittem el, hogy elvesztettem, kerestem mindenhol. Épp előző nap tettem a nyakába egy azonositó cédulát a telefonommmal (érdekes, hogy épp előző napon) és egy óra múlva csörgött a telefonom. Egy férfi volt, azt állitotta megvan a kutyám. Rohantam. Találkoztunk. Jól megnéztek maguknak, kutya nélkkül voltak. Azt mondták, ha nem vagyok szinpi nekik (????) és úgy gondolják rossz helye lenne nálam a kutyának (mert 8. kerületi volt a cimem), akkor megtartják. Kocsiba ültettek és elmentünk egy játszótérre. És ott állt egy kislány egy nagymamával, és a póráza végén Ruf. A kutya a nyakamba ugrott. Azt mondták, hogy akkor természetesen visszaadják. Jó emberek voltak. A kislány elmesélte, hogy egy autó csikorgó kerekekkel lefékezett az útttesten, és ott az úttest közepén kidobtak belőle egy kis szürke kutyát a szeme láttára, majd elhajtottak. A kutya halálra volt rémülve, mozdulni sem tudott, a kilány kirohant érte az úttestre és ölbe kapta. Igy menekült meg. Igértem neki, ha lesznek egyszer Rufitól kiskutyák, kap egyet tőlem ajándékba, ha szeretné, mert nagyon fájt a kis szive, mikor visszaadta nekem Rufit. Fel is fogom hivni... A harmadik szökés egy hónapja történt. Az erdőben elszaladtak Nyilacskával, és csak a szuka tért vissza. Rekedtre orditottam a torkom, kerestük mindenhol, semmi. Féltem, hogy elesett, lesérült, és valahol ott fekszik összetört végtagokkal. Hazaszaladtam, hátha hazament...de nem. Épp indultam volna vissza az erdőbe a keresésére, mikor láttam, hogy ágaskodik a kapunál...
Remélem, hogy soha többé nem lesz ilyen!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (42)
No, ezt a fajta elköltözést megértem. Persze kertből lakásba. De lakásból lakásba? Vagy lakásból kertes házba? Ezt már nem BÍROM megérteni.
És kerti kutyus milyen beteg volt? Mi volt vele? Nagyon helyesen viselkedtél vele. És Ruffal is. Van más albérlet is. És szerintem a negatív tapasztalatok a legjobb tapasztalatok!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: hannibal (40)
Én nem figyeltem eléggé, meg aztán valahogy úgy gondoltam, hogy a lány az anyukájától költözött el... csak mert ez a szokványos történet, és áltanositottam. Nekem is akkor kellett magára hagynom a 7 éves imádott németjuhászomat, mikor el kellett otthonról költözzek (pl a hugom születése miatt, Anyukám kérésére és magánéleti okokból, ahogy ez ennyi idősen lenni szokott) a kertes házból pesti albérletre. És a nagy kerthez szokott németjuhészt nem vihettem el egy emeleti garzonba 8 órás meló mellé. Hétvégenként látogattam, és ha beteg volt, hétköznap. De nagyon hálátlan helyzet volt mindkettőnk számára. Remélem többé már nem kerül ilyenre sor az életemben és a kutyáim életében. Parázsnak hivták, 11évesen meghalt egy betegségben. Őt követte Ruf, akit már az albérletbe vittem, ki is tettek miatta... Na, mindegy, azt hiszem ezért tévedhettem, mert magamból indultam ki. És a mama nem mondta a lánynak, hogy eladta a kutyát? Csakhogy úgy meglepődött a telefonfülkénél...
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Windhund (35)
Ennél jobb dolgot, mint hogy írjak a Lütyőről nem is kérhetnétek.
Az volt még egy érdekes dolog, amikor kiderült róla, hogy futó-kutya volt! Egyik nap a volt férjem (akkor még nem váltunk el) ment vele az utcán, amikor is egy fiatalember megismerte a kutyát. A kérdésre, hogy honnan ismeri, elmondta, hogy ő volt annak a lánynak a barátja, aki az Izabella utcában lakott és versenyzett a Lütyi és általában 3. lett. Nem szeretett egyedül futni, mindig bevárta a többieket. (Ismét egy olyan tulajdonság, ami imádnivaló. Ne haragudjatok meg érte, de imádom az ennyire egyéni, önálló kutyákat! Nem azt csinálja, amit a gazdi és sokan mások szeretnének.)
Rettentő kíváncsiak voltunk, hogy ez valóban így van-e és kivittük Lütyit egyik szombaton a csepeli pályára. Hát nem gondoltam volna! A motoros nyúl hangjára annyira ideges lett, hogy elkezdett ömleni belőle a korpa. Alig bírtuk ketten fogni, állandóan futni akart. A végén - miután edzés volt - megkértük, hogy ő is hadd futhasson egy rövidet.
És futott egyedül a nyúl után! Úgy kellett elkapni. De hát ekkor már 7 éves volt, és úgy tudom, ez már túl idős a futáshoz. Nem akartuk leterhelni.
A másik futással kapcsolatos élményünk az volt, amikor kimentünk a budakalászi tavakhoz. Jet-skisek voltak épp a tavon, aminek hasonló hangja volt, mint a motoros nyúl. Lütyit egyre jobban izgatta ez a hang. És amikor egy jet-skis egész a parthoz jött, Lütyi elkezdett vele párhuzamosan rohanni nagy derültségére a strandolóknak. Amikor pedig a jet-ski befordult a tó közepe felé, Lütyi ezerrel belevetette magát a vízbe, pedig gyűlöli azt. Olyan szinten utálta a vizet, hogy a Velencei-tónál inkább szétaggódta magát a parton, amíg úsztunk, semmint hogy ő is bejöjjön velünk.
No, egyenlőre ennyi. Majd még mesélek.
|
| |
| | |
|
